Most mégis mit csináljak? Folytassam a siránkozást? Azért mert valaki azt mondta, amit nagyon nem akartam hallani? Kezdjem el megint vádolni az Atyát, hogy miért tette ezt? Roskadjak össze a szomorúságom alatt? Kételkedjek mint ez előtt? Hát tudod mit? Nem fogok. Azért se! Elegem van már ebből, elegem van, hogy én vagy a kicsi és a törékeny, és az akit mindig megbántanak. Nem akarok kicsi és törékeny lenni. Nem akarok én csak boldog lenni. Van egy bakancslistám. Mások azt írták a sajátjukra, hogy szeretnének ejtőernyőzni, jogsit akarnak stb stb. Én mit írtam rá? Annyit, hogy boldog szeretnék lenni. Ennyi. Csak ebbe a világba... rohadt nehéz.. főleg egy gyenge embernek. De az Istennek semmi sem lehetetlen igaz? Semmi! Akkor... Segíts.

Vess egy pillantást magadra egy tükröben. Ki néz vissza rád? Az, aki lenni szeretnél? Vagy olyasvalaki akinek lenned kellett volna... Az az ember, aki lenni akartál, de nem sikerült? Azt mondja valaki, hogy képtelen vagy rá, vagy nem lehetsz az? Pedig lehetsz. Higgy abban, hogy a szerelem körülötted ólálkodik. Hidd el, hogy az álmok valóra válnak, minden nap. Mert így van. Néha a boldogsághoz nem pénz, siker vagy hatalom kell. Néha a boldogsághoz elegendők a jó barátok, a család, és az egyszerű élet méltósága. Hidd el, hogy az álmok valóra válnak, minden nap. Mert így van. Úgyhogy  nézz csak bele abba a tükörbe. Emlékeztesd magad arra, hogy légy boldog, mert megérdemled. Hidd el. És hidd el, hogy az álmok valóra válnak, minden nap. Mert így van.

"...meghalotta az Úr hangos sírásomat! Meghallgatta könyörgésemet az Úr, imádságomat elfogadta az Úr." Zsolt 6, 9-10

Pecsétet üthetek rá, hogy Isten ígérete igaz. Sok-sok alkalommal csodálatosan meghallgatja szolgája imádságát, és most is meghallgatja könyörgéseimet, nem fordítja el fülét tőlem. Áldott legyen érte szent neve! Annyi bizonyos, hogy a zsoltáros bizalmában rejtőző ígéret nekem is szól. Hadd tegyem magamévá hittel: "imádságomat elfogadta az Úr". Elfogadja, nem felejti el, és úgy és akkor teljesíti majd, ahogy és amikor szerető bölcsessége ezt a legjobbnak tartja. Szegényes ki imámat a nagy Király elé viszem, Ő pedig meghallgat, és kegyelmesen elfogadja kérésemet. Ellenségeim nem hallgatnak meg, de az én Uram meghallgat. Azok kigúnyolják könnyes imáimat, de az Úr nem. Ő meghallgatja és szívén viseli könyörgéseimet. Micsoda fogadtatás ez nekem, szegény bűnösnek. Mi elfogadjuk Krisztust, az Úr pedig - Fia érdeméért -  elfogad minket és imáinkat. Áldott legyen ez a drága név, amely szabad utat biztosít imáinknak még az arany kapunk át is.

"Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja. Sok víz sem tudja eloltani a szeretetet, folyók sem tudják elsodorni."

                                                                                                      2009. 10. 30.

"Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet, jobbod megsegít engem." Zsolt 138,7

Siralmas dolog szenvedések közt vándorolni? Bizony, áldott vándorlás ez, mivel Istennek különleges ígérete van rá. Ha kapok ígéretet akkor mit számít már a baj! Mit tanít itt az Úr? Hogy megelevenít. Több életerőm, több hitem lesz. Hát nem az történik meg gyakran, hogy a bajok megelevenítenek, mint a hideg fuvallat, mikor majd elszédülünk a hőségtől. Milyen dühösek az ellenségeim, kivált az ősellenség! Kinyújtsam a kezemet és küzdjek ellenük? Nem, jobb, ha a kezem az én Uram szolgálatával van elfoglalva. De nincs is rá szükség, mert Isten kinyújtja messzenyúló karját, és sokkal jobban elbánik velük, mint ahogy én tudnék. Erejének és bölcsességének karjával megszabadít engem, mi mást kívánhatnék még? Jöjj, én lelkem, gondold végig magadban ezt az ígéretet, amíg az ajkadon énekké szívedben vígasszá válik. Könyörögj megelevenedésért, és bízd a többit az Úrra, aki mindent elvégez érted.

"Ha megtelnek a fellegek, esőt hullatnak a földre." Prédikátor 11,3

Akkor hát miért félünk a felhőktől, amelyek msot elhomályosítják egünket? Igaz, egy időre eltakarják a napot, de nem oltják ki. Kisüt az nemsokára. Ugyanakkor ezek a sötét felhők tele vannak éltető esővel. Minnél feketébbek annál bőségesebben árad majd belőlük az eső. Hogyan várnánk esőt fellegek nélkül? Szenvedéseink eddig még mindig áldást hoztak, és ez ezután is így lesz. Olyanok mint a tündöklő kegyelem fekete szekerei. A felhők nemsokára kiürítik tartalmukat, és a zsenge palánták örvendeznek  majd a jó esőnek. Urunk megszomoríthat bennünket, de nem öl meg haragjában, hanem felüdít irgalmával. Urunk "szerelmes levelei" gyakran fekete borítékban érkeznek. Szekerei dübörögnek, de jótéteménnyel vannak megrakva. Vesszője szép virágokkal és tápláló gyümölcsökkel teljes. Ezért ne szomorkodjunk ha jönnek a fellegek, hanem énekeljünk, mert az áprilisi zápor hozza számunkra a május virágait. Hittel meglátjuk, hogy a felhőkből mindent megelevenítő zápor lesz.

"Benne vanszívünk öröme, mert szent nevében bízunk." Zsolt 33, 21

A hit gyökeréből nő ki a szívbéli öröm virága. Talán nem támad bennünk azonnal öröm, de megjön a maga idejében. Ha szomorúak vagyunk, de az Úrban bízunk, egyszer csak eljön az idő, és Ő úgy felel bizalmunkra, hogy hitünket megjutalmazza, mi pedig örvendezni tudunk az Úrban. A kétkedés csak szomorúságot nemz, de a bizalomból tartós öröm lesz. A zsoltáros itt kifejezett meggyőződése tulajdonképpen egy ígéret, amelyet bizalommal kinyújtott kezünkbe tesz az Úr. Bárcsak megbecsülnénk! Ha e pillanatban nem is örvendezünk, hamarosan örvendezni fogunk. Ez olyan bizonyos, mint ahogy Dávid Istene a mi Istenünk is. Gondolkodjunk csak el az Úr szent nevén, hogy még jobban tudjunk bízni benne, és bizonyosabb legyen az örömünk. Az Úr szent, igaz, kegyelmes, hűséges és megváltozhatatlan. Bízhatunk az ilyen Istenben. Ő bölcs, mindenható és mindenütt jelenvaló; támaszkodjunk rá örömmel! Tegyük ezt azonnal és fenntartás nélkül.

Szeretlek. Nem vagyok tökéletes, de bármire képes lennék azért, hogy boldoggá tegyelek. Valószínűleg nem veszed észre. Azt hiszed nem érzel semmit, és elhagysz. Hiszen te nem is akartál engem. Nem érdeked, hogy én boldog legyek. Viszont ha már csak a múlt köt össze minket, és eszedbe jutok, rájössz, hogy hiányzom neked, és legbelül, mélyen te is szeretsz.

Mindig megtörténik az, amiben igazán hiszünk, éppen a hitünk teszi megtörténté. És úgy vélem, semmi sem történik meg addig, amíg teljes szívünkből nem hiszünk benne.