Most mégis mit csináljak? Folytassam a siránkozást? Azért mert valaki azt mondta, amit nagyon nem akartam hallani? Kezdjem el megint vádolni az Atyát, hogy miért tette ezt? Roskadjak össze a szomorúságom alatt? Kételkedjek mint ez előtt? Hát tudod mit? Nem fogok. Azért se! Elegem van már ebből, elegem van, hogy én vagy a kicsi és a törékeny, és az akit mindig megbántanak. Nem akarok kicsi és törékeny lenni. Nem akarok én csak boldog lenni. Van egy bakancslistám. Mások azt írták a sajátjukra, hogy szeretnének ejtőernyőzni, jogsit akarnak stb stb. Én mit írtam rá? Annyit, hogy boldog szeretnék lenni. Ennyi. Csak ebbe a világba... rohadt nehéz.. főleg egy gyenge embernek. De az Istennek semmi sem lehetetlen igaz? Semmi! Akkor... Segíts.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.