"Ha megtelnek a fellegek, esőt hullatnak a földre." Prédikátor 11,3

Akkor hát miért félünk a felhőktől, amelyek msot elhomályosítják egünket? Igaz, egy időre eltakarják a napot, de nem oltják ki. Kisüt az nemsokára. Ugyanakkor ezek a sötét felhők tele vannak éltető esővel. Minnél feketébbek annál bőségesebben árad majd belőlük az eső. Hogyan várnánk esőt fellegek nélkül? Szenvedéseink eddig még mindig áldást hoztak, és ez ezután is így lesz. Olyanok mint a tündöklő kegyelem fekete szekerei. A felhők nemsokára kiürítik tartalmukat, és a zsenge palánták örvendeznek  majd a jó esőnek. Urunk megszomoríthat bennünket, de nem öl meg haragjában, hanem felüdít irgalmával. Urunk "szerelmes levelei" gyakran fekete borítékban érkeznek. Szekerei dübörögnek, de jótéteménnyel vannak megrakva. Vesszője szép virágokkal és tápláló gyümölcsökkel teljes. Ezért ne szomorkodjunk ha jönnek a fellegek, hanem énekeljünk, mert az áprilisi zápor hozza számunkra a május virágait. Hittel meglátjuk, hogy a felhőkből mindent megelevenítő zápor lesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.