Nincs kudarc remény nélkül, sötétség csillag nélkül, vihar megmentő kikötő nélkül...

Nem, ő nem a barátom... de szeretem az öleléseit, a szemeit, a mosolyát... a rengeteg közös emlékünket, a perceket, amikor együtt nevettünk... azt hiszem, szerelmes lettem a barátságunkba....

:(

- Szóval hogy van Roger? – kérdezte Min.

- Ő az igazi – felelte Bonnie. – Pár héten belül megkéri a kezem, és én igent fogok mondani. Anyunak azt mondtam, hogy augusztusra tervezze az esküvőt.

- Elmondta neked, hogy meg fogja kérni a kezed? – kérdezte Cynthie.

- Hát, nem, nem mondta el. Egyszerűen csak tudom.

Min igyekezett támogatóan nézni, de a csendből, ami rájuk telepedett, csak úgy áradhatott a kétkedés, mert Bonnie visszafordult a pálya felé és Roger nevét kiáltotta. Amikor a férfi odaügetett hozzájuk, megkérdezte: - Drágám, meg fogod kérni a kezem?

- Igen – felelte Roger. – Nem akartalak siettetni, szóval azt gondoltam, kivárom az egy hónapos évfordulónkat. Már csak 11 nap.

- Ez nagyon is érthető – felelte Bonnie. – És csak hogy tudd: igent fogok mondani.

Roger felsóhajtott. – Ez jelentősen enyhíti az aggodalmamat. – Lehajolt és megcsókolta Bonniet majd visszatért a pályára.

- Ez most vagy nagyon édes volt vagy nagyon idegesítő. – Jegyezte meg Liza.

- Édes volt – mondta Min. – És idegesítő.

- Megmondtam – szólt Bonnie. – Ez a tündérmese. Hinnetek kell benne.

Ez a döngicsélés jelent valamit. Olyan nincs, hogy csak döngicsélés van meg zümmögés, és az nem jelent semmit. Ha döngicsélés van meg zümmögés, akkor az azt jelenti, hogy valaki, vagy valami döngicsél, illetve zümmög, és amennyire az én műveltségem futja, az egyetlen elképzelhető ok, ami valakit döngicsélésre, illetve zümmögésre indíthat, abban a tényben leli magyarázatát, hogy az illető egy méhecske.

Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.

A változás úgy jön, mint egy apró fuvallat, ami meglebegteti a függönyöket, és úgy kúszik elő,  mint a fűben rejtőző vadvirágok titkos illata.

Emeld fel a tekinteted! Húzd ki magad! Képes vagy rá. Ha sötét is van, mindig lesz új reggel… Tartsd életben a reményt!

hiányzik. napok óta. egyre jobban fáj.

- Mert én nem leszek itt neked.
- De visszajössz – jelentettem ki határozottan.
- Igen, vissza. Tudnék én nélküled élni?
- Mikor jössz vissza?
- Amint megfordul a szél.

 

"Álmodj, amit akarsz, menj, ahová szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!"