Nem is tudom, hogy minek írok..talán csak mert erről senki nem tud vagy aki mégis az nézegeti. Mindegy. Nem akarok én itt a szarságokról írni, nem akarok panaszkodni, de azt hiszem még is fogok. De azt se tudom, hogy írjam le.. Most kezdjem a szokásos sablon szöveggel? "Annyira hiányzik valaki, akivel régen jóba voltam..." Közhely.. de ez az igazság. Én megértem, hogy van valakije.. én megértek mindent... egyszerűen csak fáj. És marhára hiányzik. De most mit csináljak? Mondjam el mindennap a barátaimnak ha kérdezik, hogy mi van.. hogy hát igen.. hiányzik az a seggfej aki valaha a barátom volt? Én nem ez a típus vagyok.. Inkább megtartom magamnak a dolgokat. Nem kell hogy bárki is tudjon róla. De néha muszáj, mikor már nagyon összegyűlik bennem a sok retek. És most szerintem eljött az ideje hogy ürítsek.

De nem is csak ez van. Csak sose mondom vagy nagyon ritkán, mert az ifibe kb csak olyan emberek járnak, akiknek tényleg tök szar életük van. Szó szerint. És én? Hogy nekem mi a bajom? Nekem csak annyi, hogy nem tudom elfogadni magam. Meg akarok felelni, ami persze nem megy, és akkor szar kedvem lesz. Nem szeretek beszélni, pedig valahogy szolgálnom kéne, mert érzem.. hogy kell és akarok is.. csak fostos vagyok és félek. Pedig szerintem annyira feltöltene lelkileg és lehet, hogy nem érezném magam ennyire szarnak. Kár, hogy nem merek.. Vagy csak nem tudom, hogyan kéne.. Mit kéne tennem, hogy kéne bizonyságot tennem? Szokták mondani, hogy nem kell erről feltétlen beszélni, csak éljünk úgy. Hát jó, mintha az olyan könnyű lenne. Persze ez is csak kifogás.. gyenge jellem vagyok, de ha folyton csak a kifogásokat keresem akkor soha nem lesz jobb... Soha. De nem bírom rászánni magam a változásra. Pedig kéne. Kéne valamit kezdenem az életemmel, találnom kell munkát.. Bár könyvelőket azért keresnek, nem tudom ezt szánta-e nekem Isten, nem tudom, hogy sikeres leszek-e benne és jól fogom-e érezni magamat. Remélem tudok majd így az Ő dicsőségére élni.

És igen itt van ez a barát téma is. Én csak azt nem értem, hogy mikor nekem volt valakim, én akkor sem hanyagoltam őt el. Ő meg..? Pff. És az a legnagyobb baj, hogy nem tudok rá haragudni, nem tudom nem szeretni. Nagyon szeretem. Nagyon..

Mikor idősebb leszek és a kislányom megkérdezi, hogy "Anyuci ki volt az első igazi szerelmed?" Nem akarok régi képeket előszedni csak a szoba végébe mutatni és azt mondani "Nézd kislányom ott ül."

Nem mondom azt, hogy lehetetlen, mert nem.. azt se mondom hogy letettem róla mert nem. Annyi az egész, hogy rábíztam Istenre. Mert.. akkor lesz minden jó, és akkor lesz minden egyben, hogyha az ő akarata teljesül és nem az enyém. És bármi lesz, örülni fogok. Hiszem, hogy jó lesz!

Egy hittanos kisgyerek mondta egyszer, hogy: „Az emberek nem azért nem veszik észre Istent, mert olyan messze van tőlük, hanem mert olyan közel!”

És itt jön a hit! A hit pedig nem más, mint rádöbbenni arra, komolyan venni azt, hogy ennek a közel lévő Istennek az emberi életeket belülről és alapvetően átalakító csodája rád is, igen rád is, a te életedre is vonatkozik.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 

Szeretni nem lehet szkafanderben - csakis meztelenül. Aki szeret: védtelen.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

... ha másért nem, azért mert az emberek imádnak újra és újra rácsodálkozni: mennyire megszépül az élet, mennyire kiélesednek a kontúrok, és felerősödnek a színek, ha szeretik őket ..

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Nem mindegy meddig tekintesz és meddig látsz.

Az ember nem a reményeiben csalódik, hanem a feltételezéseiben.

Ébren is megbotlik az ember, de legalább tudni fogja miben botlott meg.

Tanulni a hibákból lehet, hát ne hibázd el a tanulást.

Építs úgy,hogy ha egyszer az egész összeomlik, senki ne maradjon a romok alatt.

Ne gyújts olyan tüzet, amit nem tudsz táplálni.

Minden küzdelem a szívedben dől el. Nyerni akarsz vagy csak félsz veszíteni.

 ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A tündérmesék néha igenis valóra válnak, hisz a boldogság ott van egy ölelésben, egy mosolyban, egy ízben, egy illatban, egy szóban...

Nekünk gyakran akkor sietős, amikor Istennek nem. Életünk egyik legnagyobb frusztrációja, hogy Isten menetrendje ritkán egyezik a miénkkel. Mi sokszor sietünk, amikor Isten nem. Talán a túl lassúnak tűnő fejlődésed okoz csalódást. Emlékezz, Isten soha nem siet és mindig időben érkezik. Teljes életidődet arra használja fel, hogy felkészítsen téged az örökkévalóságban kapott szerepedre.

“A másik ember soha nem fogja megtudni, hogyan érzünk valójában, és nem fogja megérteni, miért viselkedünk úgy, ahogy. Ha nem mondod el, mit érzel, soha nem fogod azt kapni másoktól, amire szükséged van. Az emberek nem változnak, amíg nem te változtatsz azon, hogyan viselkedsz velük.”

Normális embereknek tovább tart kimondani, hogy szeretlek. Első lépcső, mikor azt hiszed, hogy azt hiszed. Aztán eljön a pillanat, mikor azt hiszed, hogy tudod. Aztán jön az, mikor tudod, hogy tudod, de nem tudod kimondani. És akkor következik az, amikor tudod, hogy tudod és már nem bírod visszatartani....

Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges. Még ha ti nem is. Ő akkor is szeret, és vár rád! Nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni, sőt a kísértéssel együtt elfogja készíteni a szabadulás útját, hogy elbírjátok azt viselni!

A "szét vagyok esve" állapota azért van, hogy most már "szedjem össze magam"? Idönként szét kell teríteni a köveket ahhoz, hogy számba tudjuk venni őket? A gyűjtésez először át kell élni az összevisszaság állapotát? Az Egyház is ilyen szétszórt kövekből áll, s most már ideje lenne az összegyűjtésnek is? Igazi megtaláltság csak az elveszettség átélése után lehetséges?

‎" Ha szeretsz valakit, tiszta szívből akkor sohasem felejted el. Nem számít mi történt, mennyi idő telt el, szeretni fogod. Úgy érzed túlléptél, hogy többé már nincs rá szükséged, a szívedben mégis úgy őrzöd az emlékét, mint életed tavasza. S egyszer, ha szembe jön veled, rád mosolyog, s életedről kérdez, csak annyit t...udnál felelni: hiányos...Mert este, mikor lefekszel, párnádra hajtod fejed, elindul a kisfilm, peregnek az emlékek és a könnycseppek. Mindig is szeretni fogod, történjen bármi..."

Ha őszintén csodálkozol azon, hogy Isten nem talált nálad alkalmasabbat tervei kivitelezésére, bízhatsz abban, hogy szívesen használ téged.