Nem is tudom, hogy minek írok..talán csak mert erről senki nem tud vagy aki mégis az nézegeti. Mindegy. Nem akarok én itt a szarságokról írni, nem akarok panaszkodni, de azt hiszem még is fogok. De azt se tudom, hogy írjam le.. Most kezdjem a szokásos sablon szöveggel? "Annyira hiányzik valaki, akivel régen jóba voltam..." Közhely.. de ez az igazság. Én megértem, hogy van valakije.. én megértek mindent... egyszerűen csak fáj. És marhára hiányzik. De most mit csináljak? Mondjam el mindennap a barátaimnak ha kérdezik, hogy mi van.. hogy hát igen.. hiányzik az a seggfej aki valaha a barátom volt? Én nem ez a típus vagyok.. Inkább megtartom magamnak a dolgokat. Nem kell hogy bárki is tudjon róla. De néha muszáj, mikor már nagyon összegyűlik bennem a sok retek. És most szerintem eljött az ideje hogy ürítsek.

De nem is csak ez van. Csak sose mondom vagy nagyon ritkán, mert az ifibe kb csak olyan emberek járnak, akiknek tényleg tök szar életük van. Szó szerint. És én? Hogy nekem mi a bajom? Nekem csak annyi, hogy nem tudom elfogadni magam. Meg akarok felelni, ami persze nem megy, és akkor szar kedvem lesz. Nem szeretek beszélni, pedig valahogy szolgálnom kéne, mert érzem.. hogy kell és akarok is.. csak fostos vagyok és félek. Pedig szerintem annyira feltöltene lelkileg és lehet, hogy nem érezném magam ennyire szarnak. Kár, hogy nem merek.. Vagy csak nem tudom, hogyan kéne.. Mit kéne tennem, hogy kéne bizonyságot tennem? Szokták mondani, hogy nem kell erről feltétlen beszélni, csak éljünk úgy. Hát jó, mintha az olyan könnyű lenne. Persze ez is csak kifogás.. gyenge jellem vagyok, de ha folyton csak a kifogásokat keresem akkor soha nem lesz jobb... Soha. De nem bírom rászánni magam a változásra. Pedig kéne. Kéne valamit kezdenem az életemmel, találnom kell munkát.. Bár könyvelőket azért keresnek, nem tudom ezt szánta-e nekem Isten, nem tudom, hogy sikeres leszek-e benne és jól fogom-e érezni magamat. Remélem tudok majd így az Ő dicsőségére élni.

És igen itt van ez a barát téma is. Én csak azt nem értem, hogy mikor nekem volt valakim, én akkor sem hanyagoltam őt el. Ő meg..? Pff. És az a legnagyobb baj, hogy nem tudok rá haragudni, nem tudom nem szeretni. Nagyon szeretem. Nagyon..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.