Nem, ő nem a barátom... de szeretem az öleléseit, a szemeit, a mosolyát... a rengeteg közös emlékünket, a perceket, amikor együtt nevettünk... azt hiszem, szerelmes lettem a barátságunkba....

:(

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.