Láttam... igen. Olyan rég volt már mikor utoljára volt ilyen. Azt hiszem még nyáron. Akkor amikor semmire nem volt gondom, és csak élveztem a boldogságot. És most, pont a legnagyobb bajok és kétségek közepette... láttam. Nem volt sok idő, éppen csak pár pillanat, amíg fel tűnt a sötét kék égen, és már ott sem volt, de ez elég volt hogy mosolyt csaljon az arcomra... Őszinte és igazi mosolyt. Arra a néhány másodpercre elfeledkeztem a gondokról, bajokról amik a szívemet nyomják. Addig a pár pillanatik... igen, boldog voltam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.